Dóczi Noémi vagyok, tervezőgrafikus és a Growin’ Garzon anyja. Amellett, hogy szeretem a munkám, azt gondolom, a lelkünknek szüksége van a mókuskerékből való kiszakadásra. Én imádom a természetet, és amikor csak tehetem kint töltődöm. Az otthonomban egy éve volt 40-50 szobanövényem, azóta nem számoltam, csak a kaspókat vettem egymás után. Munkaidőben azt csinálom, amit szeretek, mégis hiányzott még valami: a kézzel való analóg alkotás. Amikor erre rájöttem, elsétáltam a sarki barkács üzletbe, mert eldöntöttem, hogy akárhogy is, én kaspót fogok készíteni. Öntöttem egyet: betonból, borzalmasan ronda lett. Öntöttem még egyet, aztán még sokat, mert teljesen beszippantott az alkotás folyamata. Aztán már nem fértem el tőlük, elajándékoztam barátoknak, családnak, de akkor már „nézzen már ki valahogy”, szóval elkezdődött… 

A beton a maga ékegyszerű konstrukciójával egy nagyon időtálló anyag és tetszik, ahogyan az emberek eleinte reagálnak arra, amikor azt mondom ”betonozok”. Emellett az aprólékosabb formákhoz környezetbarát akrilgyantát használok, aminek az alapját ásványi por teszi ki. Egyik anyag sem akarja megváltani a világot, ahogyan a “termékeim” sem. Nem is szeretem ezt a kifejezést rájuk, hiszen a garzon portékákat nem a profitszerzés iránti vágy vagy a mutogatni akarás hozza létre. Sokkal inkább egy olyan állapot, amiben vissza tudok jönni 0-ra, ha lemerültem és a tudat, hogy a segítségükkel az otthonomban olyan részleteket tudok kialakítani, amik hivalkodás nélkül emlékeztetnek a mindennapok vagy épp az ünnepek apró szépségeire.